Miért nem tudom, hogy ki vagyok? (beszélgetős fórum)

Szia!

Együttérzek veled, nagyon nehéz lehet.

Kérlek, a saját gyógyulásod, önmagad megerősítése érdekében keress fel egy pszichológust, rengeteget fog segíteni!

Bántalmazó kapcsolatban éltél ilyen fiatalon ennyi ideig. Hajajjj…

A volt párod egy valószínűleg nárcisztikus állat. Arra vigyázz, hogy nehogy megint egy ilyen barmot vonzz be, az meg se forduljon a fejedben, hogy visszamész hozzá!

Akármilyen vagy, úgy el kell fogadjanak. Ne próbálj más lenni, nem kell szerepet játszani. Az fárasztó is és neked nem jó.

Suliban a védőnővel beszélj esetleg, hogy van-e iskolai pszichológus. Vagy tud-e ajánlani egyet.

Esetleg egy olyan tanár, akiben megbízol és vele beszélj erről.

Nő vagy Te kivül-belül, csak ez a rossz párkapcsolat megtépázta a nőiességedet és önértékelésedet.

Hidd el, sok-sok különb pasi van tőle és fogsz is találni!

Amikor az ember gödörben van, nem talál semmi jót/szépet magában...elhiszi egy olyan ember szavait, aki azt sem érdemelné meg, hogy a cipőjét beletörölje.

És mégis azt érzi, hogy nem talál még egy ilyet....nem, ennél sokkal jobbat és értékesebbet!

Először magadat kell elfogadni, csinálni bármit, ami segít a testeden-lelkeden! Járj edzeni, menj egy fodrászhoz stb.

Értékes ember vagy, szerethető és lesz is olyan, aki ezt értékelni fogja.

Járj társaságba és légy nyitott az emberekre, sosem tudhatod, hogy egy szimpla beszélgetés hová juttat el, akár a nagybetűs szerelemhez!

Egy bizonyos szint alá sose menj, csak azért, hogy ne legyél egyedül!

Akit kitüntetsz a figyelmeddel, az igenis legyen intelligens, udvarias, figyelmes. Ha bármilyen módon is bánt, azonnal lépni és otthagyni.

Egy szerelem vége sosem a világvége (még ha annak is tűnik), fel kell dolgozni, el kell engedni és le kell zárni.

Lehet, hogy pont egy új szerelem lesz a gyógyír neked, segít újjáépíteni magad és elfelejteni a régi pasit.

Sajnálom, hogy a szüleid nem segítenek....barát/barátnő/bárki?

Nem cipelheted egyedül a terhet, valakivel meg kell osztani, meghallgatni több ember tanácsát, látásmódját és építkezni belőle!

Sok sikert és fel a fejjel!

Egy anyuka 2 kamasz gyerekkel :-)

jav: hogy szerinted ezt érdemled.

Próbáld rögzíteni a kis fejedbe, hogy ugyanolyan értékes ember vagy mint bárki más. Ezt hidd is el minél előbb!

Te még az élet iskolájának és a felnőtté válásnak is az elején jársz. Nagyon sok minden áll még előtted.

Ha most, az elején ilyen nehezen dolgozol fel egy gyermekkori, tini szerelmet, mi lesz később?

Nem jó az, ha ilyen fiatalon elköteleződik az ember egy valaki mellett. Vedd könnyedebben ezeket a fiatalkori kapcsolatokat! Legalább addig kezeld ezt lazán, míg meg nem fogalmazódik benned az, hogy hogyan képzeled el magad 30 évesen.

Állíts egy sorrendiséget, preferenciát az életedben!

Legyen most az első helyen a tanulás!

Ne gógyizz ilyen megválaszolhatatlan kérdéseken, mert azokra majd idővel választ találsz magad is!

Egyreszt úgy tűnik, céltalan az életed, nem latszik, hogy szándékodban áll bárhova eljutni, így csak sodródsz az árral, nekicsapódsz hol az egyik (vidám) hol a másik (komor) partnak.

Masrészt az alvás zavarai mögött lehet szervi ok is, vagy pszichés is, és az alvászavar is hozhat zavarokat, úgyhogy a haziorvossal konzultálj.

Sziasztok’

Egy 20 éves lány vagyok, aki lassan már 2-3 éve küzdd alvászavarral, szorongással és szerintem depresszióval. Ez ott kezdődött, hogy volt egy viszonylag hosszú kapcsolatom (közel 3 év) ami sajnos véget ért lassan 2,5 éve. Elhagyott egy másik lányért, ami engem nagyon rosszul viselt meg, emellett többszöris bántalmazott verbális módon, de volt egy olyan kedves és aranyos oldala amit nem sokan ismertek, csak én. Megtett értem egy csomó mindent, kedveskedett nekem, de nyilván a sok rossz dolga mellett ez lekicsinyítődik. Miután elhagyott, barátaim segítségével próbáltam összeszedni magam, építeni, stb, ami nagyjából sikerült is. Mai napig gondolok az exemre, hogy hiányzik és jó lenne már egy kapcsolat, hiányzik a szex is, de sajnos azóta senkivel nem tudtam együtt lenni. Félek, hogy sose találok már olyan embert, akibe bele szerethetnék. Körülöttem mindenki boldog, én meg nagyon magányos vagyok. Azt érzem a barátaim elhanyagolnak, nem számíthatok rájuk akármikor, ahogy a családomra sem. A szüleim nem értenek meg, és mikor azt mondtam, hogy úgy érzem pszichológusra van szükségem, akkor annyit mondtak, hogy: "ugyan már, neked mi bajod lehet?" "anyagilag nem engedhetjük meg". Tanulok még, így nem sokszor tudok pénzt keresni, és ingyen pszichológust nem igazán találtam, vagy ha igen, nem írt vissza.

Senki nem veszi komolyan a problémáimat...Folyton sírás kerülget, azt érzem, hogy belül üres vagyok, nem vagyok fontos, nem kellek senkinek sem. Nagyon nehéz így bemennem suliba, ellátni a mindennapi teendőimet.

4 napja gyötör egy gondolat, hogy mi van akkor ha én nem is az vagyok akinek hiszem magam? Azt se tudom fiú vagyok e vagy lány.. Miért jutnak ilyenek az eszembe, amikor én egy abszolút feminin nőnek tartom magam, aki imád kiöltözni, rózsaszín a kedvenc színem, stb…. Amikor előjött ez a gondolat, elkezdett ott lent lüktetni, ami nagyon megrémisztett mert eddig nem volt példa rá…Félek magamtól, hogy miket tudok meg magamról amit eddig nem. Kilátástalannak látom az életem, többször gondolkodtam öngyilkosságon, mondván nincs értelme élnem, de eddig sosem tudtam megtenni valamiért...

Nagyon fáj ez a helyzet, nem tudom mit tegyek, egy életvidám lány vagyok és szó szerint egy nap alatt át fordult minden ami megijeszt, mert nem ilyen vagyok. Tudom, hogy zavarosnak hangzik, és aki először olvassa furcsának találja, nekem is az, nagyon ijesztő és próbálok rájönni miért érzem ezt…

Volt már valaki hasonló helyzetben? Túl reagálom ezt, vagy mi történik velem?

Kérlek, csak akkor írj ha nem alpári módon tudod azt megtenni. Köszönöm!